Nagy szeretettel üdvözlünk oldalunkon!

Köszönjük, hogy ellátogattál hozzánk és időt szentelsz ránk! Reméljük találsz kedvedre valót és segíthetünk neked! 

Új szolgáltatás !

Neuro-mozgáskorrekció

MIRŐL SZÓL A NEURO-MOZGÁSKORREKCIÓ?

Mozgásunkat a központi idegrendszer vezérli, szabályozza különböző reflexmechanizmusokon keresztül. A módszer keretein belül ezeket a folyamatokat szeretnénk megérteni a gyakorlatban, és ha szükséges korrigálni.

Azáltal, hogy a gyakorlatban teszteljük a központi idegrendszer tónusszabályozó mechanizmusát, egy elképesztően érdekes világ nyílik meg előttünk, ahol nemcsak a diszfunkciók létrejöttét értjük meg, hanem reflexműködéseken keresztül tudjuk optimalizálni a mozgásokat, növelni a teljesítményt, de akár szándékosan blokkolóan vagy fokozóan is bele tudunk avatkozni az izmok tónusszabályozó mechanizmusába.



Rándulások, ficamok!

A testünk szilárd vázát alkotó csontok mozgatását az ízületek teszik lehetővé. Ezek a mérnöki pontossággal megkonstruált biomechanikus szerkezetek ellenállnak ugyan a nagy igénybevételnek, mégis igen könnyen sérülnek külső erőhatásokra.

A ficamok

Az ízületeket az ízületi tok és az ízületi szalagok erősítik. Baleset következtében a tok és a szalagok is sérülhetnek, ennek következményeként alakul ki a ficam. Ficamról akkor beszélünk, ha az ízületi porcfelszínek (vápa és a fej) elmozdulnak egymástól. Teljes ficam (luxatio) esetén a vápa és a fej teljesen eltávolodik egymástól, míg a részleges ficamnál (subluxatio) az ízületi felszínek (a fej és a vápa) távolodnak el, az ízületi rés megnagyobbodik, az ízületi tok és a szalagok megnyúlnak, de a fej még az ízületen belül marad. A leggyakoribb ficamok: a vállficam, könyökficam, ujjízületi ficamok, térdkalácsficam és a bokatörésekhez társuló felső ugróízületi ficamok. Részleges ficamok a bokaízületben (felső ugróízületben) és a vállízületben jönnek létre leggyakrabban.

A rándulás

Rándulásról akkor beszélünk, ha az ízületi felszínek eltávolodnak egymástól, a tok és a szalagok nyúlnak, részlegesen szakadnak, viszont az ízesülő csontvégek nem távolodnak el egymástól, a fej a vápában marad. A rándulás nagy fájdalommal, duzzanattal, vérömleny kialakulásával jár együtt. Az ízület mozgatható, viszont a mozgástartomány jelentősen beszűkül és rendkívül fájdalmas. A rándulás röntgenfelvétellel és fizikális vizsgálattal igazolható.

A sportolás járhat rándulással és ficammal. Fotó: iStockHIRDETÉS

A szalagszakadás

Ha az ízületre normál mozgásterjedelmét meghaladó erő hat, szalagszakadás alakul ki, amely teljes keresztmetszetét vagy rostjainak bizonyos részét érintheti. A szalag részleges szakadása során az ízület stabilitása megmarad. Előfordulhat, hogy a szalag csontdarabbal együtt leszakad a tapadási helyről, máskor csak a szalag egy része sérül. Komplett szakadásnál a szalag oly mértékben sérül, hogy az érintett ízület instabillá válik. Három formája lehetséges: a szalag teljesen elszakad, a szalag tapadása leválik a csontról, vagy a szalag csontdarabbal együtt szakad le.

Szalagsérülések leggyakrabban a bokában, térdben, könyökben, csuklóban és a vállban fordulnak elő. A sérült ízület körül fájdalom, vérömleny, duzzanat és nyomásérzékenység keletkezik. A végtag mozgatása heves fájdalommal jár. Az ízület instabillá válik. Diagnózisában fontos a baleset körülményeire fényt deríteni, majd a megtekintés, tapintás és funkcióvizsgálat következik.

A ficamok és rándulások ellátása

A teljes ficamok kezelésének első lépéseként az ízületet nyugalomba helyezzük, hűtjük, majd a sérültet azonnal szakorvoshoz szállítjuk. Sok laikus (szemtanú) megkísérli a ficamot helyretenni, ami egy nagyon helytelen gyakorlat, mivel ezzel esetleg az ízületi vápa vagy fej törését, szalagszakadást okozhat, és nem ritkán ideg- és érkárosodás is kialakulhat. A rándulás kezelésének legfontosabb lépése a nyugalomba helyezés, a kar felkötése, a láb felpolcolása, valamint a sérült ízület hűtése, majd rugalmas pólyával való rögzítése. Ha a rándulás szalagszakadással társul, akkor a végtagot gipszelni vagy operálni kell. Röntgenfelvétellel és egyéb képalkotó eljárással (UH, CT, MRI, arthroszkópia) győződhetünk meg a sérülés kiterjedéséről, amely a kezelés menetét nagymértékben befolyásolja. Az ízület stabilitásvizsgálatával dönthető el, hogy konzervatívan (gipszrögzítéssel) vagy műtéti úton kell a sérülést ellátni.